Fórum színház

Állókép Színház (Image Theatre)

Ez a műfaj beszéd nélkül, pusztán csak az emberi test használatával, szoborrá merevített képekben ábrázol, mutat be érzéseket, képzeteket, fogalmakat, kapcsolatokat. A résztvevők saját testük vagy másokénak használatával szobrokat formálnak (esetenként mozgásba is hozzák, megelevenítik azokat), a testhelyzetekkel általában az elnyomás okozta érzések, viszonyok megjelenítésére törekednek, valamint az ezeket leíró fogalmaink jelentésének sokszínűségére mutatnak rá.

Újsághír Színház (Newspaper Theatre)

Különféle technikák összefoglaló elnevezésére szolgál, amelyek lényege, hogy a résztvevőknek egy újsághírt, vagy bármilyen más, nem dramatikus szöveget kell megjeleníteniük színpadi játékukkal. A szöveg felhasználásának és megjelenítésének technikája változatos lehet (pl. történelmi, politikai kontextusba helyezés, az olvasással egyidejű megjelenítés, a hír lényegének színpadi ábrázolása stb.).

A vágy sokszínűsége (Rainbow of desire)

Az elnevezés Boal azon elgondolásán alapszik, hogy nemcsak az elnyomás külső megnyilvánulásai ellen kell küzdenünk, hiszen annak vágyát magunkban hordozzuk. Mindez abból fakad, hogy számos vágy, késztetés, ambíció él bennünk, amelyek közül némelyeket megélünk, átélünk, némelyeket megpróbálunk vagy megtanulunk elnyomni. Jelentős mértékben az Állókép Színház technikájára és elgondolásaira alapozva Boal egy olyan módszert dolgozott ki és ismertetett azonos című könyvében (Boal, Augusto (1996), The Rainbow of Desire: the Boal method of theatre and therapy London: Routledge), amelynek segítségével megjeleníthetjük az elnyomásra irányuló belső vágyainkat, az azokkal kapcsolatos képzeteinket, hozzájárulva így azok lerombolásához, megsemmisítéséhez is. A színháznak, színpadi játéknak ezen válfaja pszichoterápiai célokat is szolgál.

Fórum Színház (Forum Theatre)

A módszer arra épít, hogy a nézők a színházi előadás passzív befogadása helyett a drámai cselekményt aktívan befolyásoló, megváltoztató úgynevezett játszó-nézőkké válnak, vagyis a közönség cselekvő résztvevője lesz a színházi eseménynek.

A Fórum Színház klasszikus technikája (lásd Boal, Augusto (1992), Games for Actors and Non-Actors, 1992) a következő szabályok szerint bonyolódik. Először a színészek – nem kell, hogy hivatásos művészek legyenek, elég ha olyan szakemberek, akik már gyakorlatot szereztek a technikában – improvizációs módszerrel előadnak egy jelenetet, amely témájában kapcsolódik a közönség egy konkrét problémájához. Ez az úgynevezett anti-modell, amelyben a főhős, vagy protagonista nyomasztó helyzetbe kerül a másik főszereplő, az elnyomó agresszív viselkedése miatt. A darab lényege, hogy a főhős nem tud kilábalni kilátástalan helyzetéből, válságba kerül. A jelenet bemutatása után a joker – egyfajta moderátor – megkéri a nézőket, segítsenek megoldani a főhős problémáját. A jelenetet elkezdik előröl, ám ezúttal stop bekiabálással bárki, bármelyik pillanatban megállíthatja a játékot és átveheti a főhős helyét a darabban, hogy kipróbálja saját ötletének működőképességét a helyzet megoldására. A többi szereplőnek improvizálni kell, hogy alkalmazkodjanak az új szituációhoz, ám karakterükhöz, szerepükhöz hűnek kell maradniuk. Amennyiben egy-egy helyzetre több néző is kínál megoldási módot, a joker dönti el, melyik szolgálja leginkább adott probléma megoldását és így melyik kerül a darabba és viszi tovább – esetleg más irányba – az eredeti cselekményt.

Boal meggyőződése, hogy ha valaki egy fiktív színpadi történet főszereplőjeként megpróbálja megváltoztatni kilátástalannak tűnő helyzetét, és ez a kísérlet a darab képzeletbeli világában sikerül, akkor az átélt élmény cselekvési mintát ad neki és elősegíti, hogy a valóságban is kézbe vegye sorsa irányítását. Úgy fogalmaz, hogy a játszó-nézők színpadi akcióit valóságos cselekvéseik főpróbájaként lehet felfogni.

Törvényalkotó Színház (Legislative Theatre)

A színházi játék ezen formáját Boal akkor fejlesztette ki, amikor Rio de Janeiro városi tanácsnokaként dolgozott, hogy lehetőséget biztosítson a szavazópolgároknak véleményük kifejezésére. A módszer célja, hogy párbeszéd alakuljon ki az állampolgárok és az intézmények között, ami hozzájárul a hatalom megoszlásához. Boal úgy véli, hogy az általa tranzitív demokráciának nevezett hatalomgyakorlási, hatalommegosztási forma átmenetet képez a klasszikus, közvetlen demokrácia és korunk képviseleti demokráciája között. A megvalósítás módszere sokban hasonlít a Fórum Színház gyakorlatához, ám itt az állampolgárok egy-egy törvény, rendelkezés kapcsán jelenítik meg színpadon elképzeléseiket, ötleteiket és válnak játszó-nézővé. Boal idejében közel 13 törvényt alkottak meg ezzel a módszerrel, az eljárást azóta máshol is, többek között Kanadában és az Egyesült Királyságban, sikeresen alkalmazták a törvény-/jogalkotásban.

Közvetlen akciók (Direct actions)

Az Elnyomottak Színháza összefüggésében ez minden olyan akciót magában foglal, amelyek használják, alkalmazzák a teatralitást vagy annak elemeit. Ide sorolhatók a tiltakozó demonstrációk, tüntetések, felvonulások, munkások összejövetelei, találkozói, vagyis minden olyan akció, amelynek politikai és/vagy társadalmi változásokat előidéző szándéka van.

Láthatatlan színház (Invisible Theatre)

Váratlan és szokatlan helyeken, helyszíneken jelenik meg, ott ahol az emberek általában nem számítanak rá, viszont az elnyomás, hátrányos megkülönböztetés a mindennapos gyakorlat része. Ennek a színházi módszernek a lényege, hogy a színészek mindennapi helyszíneken (utca, tér, bevásárlóközpont, tömegközlekedési eszközök) mutatják be, játsszák el az elnyomás mindennapi helyzetei úgy, hogy a járókelők, vagyis a közönség, nem tudják, hogy előre megtervezett színházi előadást látnak. A módszer célja, hogy az előadással cselekvésre késztessék a nézőket (járókelőket), hogy azok ugyan úgy, mint a Fórum Színház esetén, reagáljanak a látottakra, próbáljanak megoldást találni a megjelenített problémára. A különbség pusztán csak annyi, hogy az előadásba közbeavatkozó játszó-nézők nem tudják, hogy eltervezett és színészek által bemutatott jelenetet látnak, így reakciójuk autentikusabb.

A Fórum Színház módszerét és az Elnyomottak Színháza különféle technikáit ma már szerte a világon számos csoport és szakma alkalmazza önállóan vagy más egyéb, pedagógiai, közösségépítő módszer részeként. Beépült többek között a színházi nevelési program (Theatre in Education) – egy egyedülálló művészetpedagógiai módszer – eszköztárába is, de alkalmazzák pszichoterápiai, munkaerő-fejlesztési, -képzési célokkal, valamint politikai és civil aktivisták társadalomfejlesztő, társadalom-jobbító szándékkal is. Ez utóbbi irányzathoz tartozó színházi csoportosulások világszerte igen elterjedtnek számítanak, már nemzetközi ernyőszervezetük is létrejött az évek során (International Theatre of the Oppressed Organisation). A Fórum Színház Fesztiválokat (Bécs 1994, 1999, 2001, 2004, 2009) éppen az ilyen, az Elnyomottak Színháza módszereit és szemléletét alkalmazó színházi csoportosulások hozták létre. Ezek a csoportok mindenütt világméretű problémákra és kérdésekre próbálnak reagálni, valamint arra keresik a választ, hogy ezek a kérdések, konfliktusok hogyan jelennek meg helyi és globális szinteken.

Magyarországon a Fórum Színház (de mondhatnánk azt, hogy az Elnyomottak Színháza) még viszonylag ismeretlen módszernek számít, bár már működnek csoportok különféle szakterületeken, amelyek alkalmazzák a szemléletet és a sokféle technikát. Íme néhány ízelítő:

– 2010 szeptemberétől kelt (új) életre egy csoport, akik a Rajk László Szakkollégium és a Társadalomelméleti Kollégium színjátszó csoportjának tagjaiból és külsős tagokból alakultak Fórum Színház néven. Az eredetileg egyetemi színházi formáció kezdetben az egyetemisták problémáira fókuszált, függetlenedve általánosabb társadalmi kérdésekkel foglalkoznak. Számos demonstráción vettek már részt, csináltak spontán utcai akciókat, beavatkozásokat a valóságba. Együttműködtek többek között A Város Mindenkié csoporttal is. (http://forumszinhaz.blog.hu)

– A Káva Kulturális Műhely már lassan két évtizede magas szakmai színvonalon, elismerten működő, hazai és nemzetközi programokat bonyolító színházi (és drámapedagógiai) műhely. Fő tevékenységük színházi nevelési (Theatre in Education – TIE) programok készítése és rendszeres megvalósítása általános és középiskolai csoportoknak, ugyanakkor elkötelezettek drámaprogramok és hosszabb távú drámaprojektek megvalósításában is. Színházukat egy olyan fórumnak tekintik, ahol a játékban résztvevők azt kutatják, mit jelent embernek lenni a mai társadalomban. Munkájukban támaszkodnak a Boal féle Elnyomottak Színháza mozgalom által kifejlesztett különféle technikákra, ötvözik, felhasználják ezeket más irányzatok módszereivel, szemléletével, megközelítésüket A Résztvevő Színháza névvel illetik, aminek részletes módszertanát is kidolgozták (az anyag a honlapjukról letölthető). (www.kavaszinhaz.hu)

– A Dramatrix egy Magyarországon működő tanácsadó cég és felnőttképzési intézmény, üzleti kommunikációs képzéseket szolgáltatnak Kelet-Közép-Európában és az Európai Unióban. Filozófiájuk a „csinálva tanulás” (learning by doing) szemléletére épül, ezért tréningjeik rendkívül gyakorlatorientáltak. Színházi módszereket, többek között a Fórum Színház módszereit alkalmazva teszik lehetővé, hogy a résztvevők bátran kísérletezzenek annak érdekében, hogy megtalálják a személyiségükhöz legjobban illő kommunikációs stílust. (www.dramatrix.hu)

– A Te mit tennél projekt egyik alappillérét jelentő rejtett kamerás kisfilmek a Láthatatlan színház technikáját alkalmazzák. Megjelenítettünk hétköznapi helyszíneken mindennapos diszkriminatív szituációkat színészek közreműködésével. Miközben a közönség, a járókelők nem tudták, hogy színházi előadást látnak, mi kíváncsian vártuk és filmre vettük reakciójukat, elsősorban azzal a szándékkal, hogy a kisfilmek segítségével szélesebb közönség elé vihessük kérdésfelvetésünket: Te mit tennél? Nem állt sem módunkban sem szándékunkban a helyszínen moderálni az eseményeket és egy rögtönzött Fórum Színházat létrehozni a felvetődő problémák megoldására. Módszerünk és projektünk lényege éppen az, hogy a modern média eszközeivel sokak figyelmét felhívjuk ezekre a komoly, a mindennapi társadalmi együttélést veszélyeztető jelenségekre, a filmekhez társuló honlap pedig mintegy moderátorként segíthet a problémákon és lehetséges megoldásaikon való közös/egyéni gondolkodásban. Úgy véljük, hogy az itt leírt jó gyakorlatokkal, példákkal való megismerkedés első lépés lehet a későbbi valóságos cselekvések felé. Ha legalább elkezdünk gondolkodni azon, hogy mit is tennénk olyan szituációk szemtanújaként, amilyeneket a kisfilmekben megmutatunk és ehhez a töprengéshez konkrét tanácsokat, segítséget is kapunk, már közelebb kerülünk ahhoz, hogy a következő alkalommal cselekedjünk is. A mi Fórum Színházunkban tehát a játszó-nézők színpadi főpróba nélkül, rögtön a valóságban mutathatják meg, milyen megoldási javaslataik vannak egy kevésbé elnyomó és nem diszkriminatív társadalom létrehozásának érdekében.

Az oldalt írta, fordította és összeállította az alábbi források felhasználásával: Schwarcz Gyöngyi

– http://magyarszak.uni-miskolc.hu/kiadvanyok/drama2002/ea/szpallai.htm

– www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/esemeny.../Fórum%20Színház.doc

– http://theforumproject.org/whatisto/

– http://theforumproject.org/whatisto/what-is-theatre-of-the-oppressed/essay-theatreofchange3/

– http://www.theatreoftheoppressed.org

– http://www.dramaiskolen.no/dramaiskolen/media/Interview%20with%20Augusto%20Boal2pdf.pdf

– http://www.wwcd.org/action/Boal.html

– http://tophiladelphia.blogspot.hu/2011/12/theatre-of-oppressed-glossary.html

– http://en.wikipedia.org/wiki/Theatre_of_the_Oppressed

A Fórum Színház az Elnyomottak Színháza mozgalomnak egy irányzata, mindkettő létrejötte Augusto Boal brazil színházi szakember, rendező, politikai aktivista és népművelő nevéhez kötődik, aki a hatvanas években kezdte kifejleszteni sajátos színházesztétikai nézeteit és a hozzájuk kapcsolódó improvizatív, interaktív színházi technikákat pedagógiai, politikai célokkal. A kezdeményezés lényege, hogy egy tanulási folyamat részeként arra használjuk a színházat és annak eszközeit, lehetőségeit, hogy megszólítsuk a társadalmat, magunkat, továbbá olyan stratégiákat próbáljunk ki, melyek társadalmi változásokat hozhatnak létre a közösség javára, aktív szerepvállalásra sarkallnak, fejlesztik a személyiségünket. Olyan interaktív színházi technikáról van tehát szó, amely a nézők bevonására, aktív részvételére épít, célja pedig társadalmi változások elérése. Az Elnyomottak Színháza módszernek és mozgalomnak az elmúlt évtizedek alatt számos különféle technikára épülő válfaja, irányzata fejlődött ki, ezek kapcsolatát, összefüggéseit legjobban egy fa képében lehet ábrázolni.